Nincs karácsony bejgli nélkül

A Centrál Kávéházban különleges finomságok várnak!

Elképzelhetetlen a legszentebb ünnep nélküle. Ahogy az illata belengi az otthonunkat, akár mi sütjük, akár boltban vesszük, ismerős, gyerekkori, ünnepi húrokat pendít meg a lelkünkben. A bejgli a készülődés, a ráhangolódás és a megélés elmaradhatatlan katalizátora. És mindig tudunk még egy szeletet rátolni a töltött káposztára.

Ha szakértőre bíznád az idei bejgli elkészítését, és nem küzdenél vele a konyhában, akkor ne rohangálj érte mindenfelé! Úgyis megnézel legalább egy belvárosi karácsonyi vásárt, mert a felgyorsított ünnepi átalakuláshoz kihagyhatatlan egy andalgás a fények között, és ha már a belvárosban vagy, tedd pihentetővé és élménnyé a bejgli beszerzését. Ülj be a Centrálba, kérj valami forró italt, vagy bármit, ami segít élvezni a pillanatot, közben nézd meg, milyen bejglivel tudod feldobni az otthoni karácsonyi ízeket! A Centrálban mazsolamentes zserbós bejglit is találunk: a hagyományos tészta ebben az esetben forrázott diótölteléket, baracklekvárt és csokoládémasszát rejt. A szintén mazsolamentes brownie-s bejgli étcsokoládés brownie-val és kókuszpürével varázsol el. Amikor szádba teszed ezeket a falatokat, egy nagy sóhaj szakad majd ki belőled, miközben becsukod a szemed, hogy az orrod és a szád csak erre a mennyei finomságra tudjon összpontosítani! 

Aki még változatosabbá szeretné tenni a karácsonyi ízkavalkádot, válogathat az illatos kekszek közül is: narancsos francia madeleine, mézeskalács és citrusos mákos keksz változtathatja még izgalmasabbá az ünnepi asztalt.

A bejglit egyébként ösztönösen elfogadtuk karácsonyi finomságnak és az ünnep elmaradhatatlan részének, hiszen ezt hoztuk otthonról, de a bejgli nem velünk együtt érkezett az Etelközből. Az eredetileg mákos vagy diós tekercs az 1850-es évektől része életünknek, az osztrákoknak köszönhetjük, hogy megismertük ezt a kalácsfélét. Nagyjából ekkortól ünnepeljük a karácsonyt Magyarországon és körülbelül ekkor kezdte kiszorítani a bejgli a hagyományos magyar kalácsot a korábbi ünnepi asztalokról. A neve is német eredetű, azt jelenti, hajlítani. Az egykori, 14. századi sziléziai területen született meg ez a kelt tésztaféle, és szinte egész Európában elterjedt. Lengyelországban például makowiec (mákos kalács), makownik, illetve strucla z makiem (mákos tekercs) a neve. A magyarhoz hasonlóan készül és ízesítik, és szintén tradicionális karácsonyi sütemény. Hogy miért a mák és a dió? Idehaza a népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz.